Szabad Föld nagyinterjú

Egy hivatásos gyanakvó a sötét ügyekről: ő nem minősít, nem válogat.

 

A gondolkodó ember fantáziáját mindig is vonzották a megmagyarázhatatlan vagy megmagyarázatlan események. Elménk rendszerezi azt, ami tudható, majd a képzelet kipótolja a hiányzó részeket. Így születnek az összeesküvés-elméletek, a JFK-dossziétól a Moszad működésén át a maláj gép eltűnéséig – legalábbis Tóth Tibor, írói nevén tiboru fejében, sorozatban. Népszerű internetes blogja után minap jelent meg második könyve.

 

– Honnan jött a konteó név?

 

– A konspirációs teória rövidítéséből. Az összeesküvés-elméletek felállítása intellektuális játék: a tények puzzle-darabkáit egymás mellé illesztem, vélt vagy valós összefüggéseket keresek, ok-okozati hálót építek.

 

– Nagyon hivatalosan hangzik…

 

– Nem véletlenül: 2008-ig nyomozóként dolgoztam, többek között a Seuso-kincsek vagy a móri gyilkosság ügyében is. Hiányoztak a kihívások, úgyhogy a felszabadult időmben elkezdtem konteózni. Bár játéknak nevezem, ugyanolyan kvalitásokat igényel, mint a detektívmunka: kell hozzá találékonyság, kombinációs képesség, kíváncsiság, nyitottság, és nem árt egy kis könnyedség, humorérzék sem.

 

– Hogy alakulnak ki az összeesküvés-elméletek?

 

– A legtipikusabbak az ikonok, példaképek halála köré szőtt konspirációs teóriák. Az emberek többsége zsigerből elutasítja azt a pofonegyszerű változatot, hogy Diana hercegnő autóbalesetben vagy Jim Morrison kábítószertúladagolásban vesztette életét. Nem hétköznapi embernek nem lehet hétköznapi a halála sem, így lesz kerek a legendárium. Pláne, ha valóban rendkívül kétes körülmények övezik, mint például Marilyn Monroe-ét vagy John Fitzgerald Kennedyét.

 

– Önnek van elmélete például arra, ki lőtte agyon 1963. november 22-én Dallasban JFK-t?

 

– Úgy biztosan nem történhetett, ahogy a gyilkosság kivizsgálására felállított Warren-bizottság jelentése – a boncolás eredményeire hivatkozva és ballisztikusok szakvéleményére támaszkodva – állítja. Merthogy e szerint a Lee Harvey Oswald által a tankönyvraktár hatodik emeletének egyik ablakából kilőtt golyó lefelé haladva behatol az elnök hátába, ott megpördül, irányt változtatva felfelé folytatja útját, és Kennedy testét a torkán keresztül hagyja el. Ezt követően a levegőben kétszer megfordul, és eltalálja a kocsiban az elnök előtt ülő Connaly kormányzót jobb hónaljban. Újabb irányváltoztatás következik, eltöri Connaly jobb oldali bordáját, kilép a testéből. Idézhetném tovább a golyó útját, de a végeredmény: 15 réteg ruhán, 7 réteg bőrön és mintegy 40 centi emberi szöveten kellett áthatolnia, több csontot szilánkosra törve – miközben csak egy apró deformáció mutatható ki rajta. Ha ez igaz, át kell értékelnünk mindent, amit eddig a fizikáról tudtunk…

 

– Így tehát nem történt. Akkor hogyan?

 

– Ugyan van rá néhány komplett elméletem, azon belül egy erős saját meggyőződésem, de az írásaimban rigorózusan kerülöm a kinyilatkoztatásokat. Tisztességes gyűjtőként nem minősítek és nem válogatok, hanem megoldási kulcsokat vázolok fel és a legátfogóbb összképre törekszem. Maradjunk a JFK-példánál: én levezetem többek között a CIA, az FBI és az IRA szerepét, az izraeli, az orosz meg a kubai szálat – ám az olvasó dolga, hogy eldöntse, mit hisz el belőle. Az övé marad a választás szabadsága.

 

– Én viszont olvasóként épp azt várom, hogy valaki mindenkor mondja meg végre: ki a bűnös?

 

– Nem én leszek a megmondóember. De abban egyetértünk, hogy az embereknek bűnös kell, ezért hajlamosak akár a bűnbakkeresésre is. Valakire mindenképp rá akarják verni a balhét, mert nem szeretik a bizonytalanságot. Az összeesküvés-elméletek egyik alaptézise, hogy bolygónk valamennyi lényeges – és általában negatív – történése mögött egy jól szervezett, titokzatos társaság vagy túlmisztifikált csoport áll. Ilyen tipikus bűnbakok a szabadkőművesek, a templomos lovagok, az illuminátusok, a Bilderberg-csoport vagy a zsidók. És nem utolsósorban a titkosszolgálatok. Ennek súlyosbított esete a zsidó titkosszolgálat: ha konteósként zsákutcába futsz, keresd a Moszadot!

 

– Mondjon példát arra, amikor egy ország titkosszolgálata mozgatta a szálakat!

 

– Rendkívül gyanús a szmolenszki légi katasztrófa, amely 2010-ben „lefejezte” a lengyel politikai és katonai elitet. A 97 áldozatot követelő tragédiának nem csak szerintem van „orosz-szaga”: az internetes blogomon szavazók 39 százaléka hiszi azt, hogy az elnöki gép lezuhanásáért az orosz titkosszolgálatok és/vagy az orosz politikai vezetés a felelős. El sem tudja képzelni, mi mindent meg mernek csinálni!

 

– Ha már repülőgépnél tartunk, kíváncsi vagyok az ön elméletére a március 8-án nyomtalanul eltűnt maláj Boeinggel kapcsolatban.

 

– A 239 utas már biztosan nem él. Nekem a konteók közül az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a gépet – akárcsak Amerikában a 2011. szeptember 11-i események során – terroristák kerítették hatalmukba, majd a célpont felé repültek. Csakhogy ez esetben az illetékes hatóságok rájöttek, és valamelyik állam légi ereje agépet belelőtte az óceánba. Kínai vagy az indiai-óceáni Diego Garcia-i támaszpontról felszálló amerikai gépre voksolnék. Azt sem zárom ki, hogy a két állam egymás közt elismerte, de azért nem hozták nyilvánosságra, nehogy a történteket kijátsszák ellenük. Mondjuk, az oroszok: volt KGB-s módszerekkel felhergelik a kínai népet vagy bűntudatot ébresztenek az amerikaiakban.

 

– Kapunk valaha megnyugtató választ ezekre a kérdésekre?!

 

– Igenis léteznek konteók, amelyek idővel igaznak bizonyulnak. Például a győztes hatalmak 1945-ben a német levéltárban megtalálták a gleiwitzi provokáció írott forgatókönyvét. Feketén-fehéren dokumentálták, hogy 1939. augusztus 31-én a náci titkosszolgálatok emberei, magukat lengyel szabotőröknek álcázva, támadást hajtottak végre a két ország határán álló rádióállomás ellen. A német kézben lévő torony elfoglalása elég súlyos „incidens” volt ahhoz, hogy annak ürügyén Hitler megtámadhassa Lengyelországot, és ezzel kirobbanthassa a II. világháborút.

 

– Elég amatőr hibának tűnik a dokumentáció megőrzése. Gondolom, mára kikristályosodtak a titkosítás módszerei…

 

– A titkosszolgálatoknál bürokratikusabb szervezeteket nehéz elképzelni ma is! Nem fogja elhinni, de visszatértek a régi írógépekhez, agyonbiztosítják magukat lefűzött példányokkal, aláírásokkal. Merthogy a technikai fejlődés jóval magasabb kockázatot hordoz, a számítógépes, internetes információtovábbítás és -tárolás korában az adatok sokkal sérülékenyebbek, mint régen. Manapság olyan ügyesen törik fel a titkos kódokat, hogy még csak észre sem veszik a behatolást. Ráadásul amit egyszer digitálisan rögzítettek, azt nem lehet végérvényesen törölni, így megfelelő szakértelemmel visszahozható. Viszont mindennek van egy dicséretes hozadéka: ma már nemigen becsülik le az ellenséget.

 

– Pláne a WikiLeaks-ügy óta!

 

– Azt kell mondjam, nagyobb a füstje, mint a lángja. A kiszivárogtatott információknak úgy 5 százalékát tartom ütősnek. Ha Julian Assange valóban az igazság bajnoka lenne, akkor nem taktikázna ennyit, nyilvánosságra hozna minden dokumentumot, amit lenyúlt. Szerintem ő csak egy háttérből mozgatott marionettfigura, rajta keresztül tartják sakkban mondjuk a Fehér Házat vagy a Kremlt. Egyébként a találgatások legjobb táptalaja az információhiány, a ködösítés, a mellébeszélés. Az emberek nem hülyék, ha ellentmondást fedeznek fel egy esemény nyilvános tálalásában, automatikusan beindul az alkotó fantázia. Ráadásul itt, Kelet-Európában – történelmi múltunk okán – máig bizalmatlanok vagyunk a Hivatal állításaival szemben. Hiába történt meg a rendszerváltás, a mindenkori kormányok nemhogy őszintébbek akarnak lenni a lakossággal, hanem még kevesebbet osztanak meg velük.

 

– Sosem vádolták meg paranoiával?

 

– Beismerem, az egészséges mértéket talán picit túllépő gyanakvás van bennem.

 

– Üldözési mánia?

 

– Nincs. Bár ha paranoid, üldözési téveszmékkel küzdő alaknak tartanak, az jó nekem: a kutya se foglalkozik velem.

 

– Nem fél?

 

– Mitől kellene tartanom?! Hogy valamelyik ország titkosügynöke elgázol, mert megemlítettem őket a számtalan konteóm között?! Nehéz lenne eltenni láb alól a világháló valamennyi habókosát.

 

– Vagyis nyugodtan állást foglalhat nekem arról, vannak-e ufók.

 

– Vannak.

 

– És valóban járt ember a Holdon?

 

– A válaszom egy határozott talán…

---

 

Az interjú a Szabad Föld 2014/22. számában jelent meg 2014. május 30-án. Az interjút Szijjártó Gabriella készítette.