KönyvHét 2014/2.

A kételkedés természetrajza

 

Egyre nehezebb időpontot egyeztetni Tóth Tiborral, az összeesküvés-elméletek hazai „napszámosával” (ő nevezte így magát egy beszélgetés során). A riportok, közönségtalálkozók, tévé- és rádiófelvételek sora valószínűleg tovább bővül, hiszen már kapható második könyve, a Konteó2.

 

K7: Alig fél évvel a Konteó1 megjelenése után boltokba került a „Harminc újabb összeesküvés-elmélet” alcímet viselő második kötet. Ebből a tényből viharos sikerre következtethetünk, igaz ez?

 

[t]: A második kötet megjelenésével párhuzamosan az első kötet újranyomása is szükségessé vált. Nem szeretném az olvasót statisztikákkal untatni, azt azonban elmondhatom, hogy az elmúlt hat hónapban a Konteóblog olvasottsága húsz százalékkal emelkedett, közelítünk a negyvenezredik hozzászóláshoz, a Facebook-oldalunk kedvelőinek száma pedig több, mint ezerötszázzal nőtt ugyanebben az időszakban. Egyetemi újságtól kezdve kereskedelmi tévéken át rádiókig és nyomtatott napilapig, folyóiratig tucatnyi médium újságírójának voltam az interjúalanya 2013 novembere óta. Ha ez viharos siker, akkor hasonlóan zivataros időszakot kívánok magamnak idén nyárra is.

 

K7: Ezek szerint a könyv megjelenésével a konteósok köre is bővült?

 

[t]: Talán önhittség lenne azzal áltatnom magam, hogy a könyv hatására több ezer eddigi szkeptikus dobta sutba fenntartásait és csatlakozott hozzánk. Inkább azt valószínűsítem, hogy az eddigi bizonytalanok kezébe adtam egy olyan (reményeim szerint logikusan és alaposan összeállított) érvrendszert, amely meggyőzte őket arról, hogy a mindenkori hivatalos magyarázatokban kételkedni nem feltétlenül bűn, hanem – talán – erény és intellektuális kihívás. Való igaz: egyre többen akarnak benézni a paravánok mögé. Ezt csak bátorítani tudom, mert szerintem kulisszáknak csak színpadon van megkérdőjelezhetetlen létjogosultságuk.

 

K7: Ismertségének növekedése azt is eredményezi, hogy egyre gyakrabban kérdezik a véleményét különböző összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban. A téma szakértőjévé kezd válni?

 

[t]: Magamban kicsit mindig mosolygok a „szakértő”-ként történő megnevezésemen. Lelkes és viszonylag tájékozott műkedvelőnek tartom magam, aki annyit tett, hogy rendszerezte a gyakran csapongó (s ezért olykor inkoherensnek tűnő) összeesküvés-elméleteket. Krónikás vagyok, a szokatlan események egyfajta jegyzőkönyvvezetője, nem tudós és nem megmondóember.

 

K7: Az ön kiváló stílusa nagy vonzerő, de mintha az általános érdeklődés is nőne a megmagyarázatlan események iránt?

 

[t]: Bármennyire is szeretném, nem tudom megkerülni a közhelyet: az információáramlás (főként az internetnek köszönhetően) elképesztő mértékben felgyorsult.Gyakorlatilag élő adásban értesülünk mindenről, ami a világban történik, akárcsak a hivatalos magyarázatokkal szembemenő alternatív magyarázatokról, az ezeket kétségbe vonó verziókról is. Gondoljuk csak el, húsz-harminc évvel ezelőtt milyen kutatást kellett volna végezni, hogy egy repülőgép eltűnésével kapcsolatos valamennyi hír birtokába kerüljünk. Most három kattintás és akár műholdfelvételeket is vizsgálhatunk a szerencsétlenség feltételezett helyszíneiről. Az ilyesmi elképesztő lehetőség, s ha nem élünk vele, hát magunkra vessünk.

 

K7: Nem gondolja, hogy ezzel vissza is lehet élni? Ha túl sok a konteó, könnyebb olyan gumicsontokat közéjük vegyíteni, amik elterelik a figyelmet a lényegről.

 

[t]: A lényeglátás tanulható, noha ennek sokan nem örülnek. A konteózásnak szerintem oktatási, nevelési funkciója is van. Lehet, hogy most meghökkentő dolgot fogok mondan: el tudnék képzelni konteó-szakköröket a középiskolákban, ahol gyakorlati példákon keresztül a diákok megtanulhatnák, hogyan kell egy-egy eseményt vagy történést több oldalról is szemügyre venni, kombinálni, kulturáltan vitatkozni és civilizáltan véleményeket ütköztetni. S nem utolsósorban új ismereteket szerezni és  jól szórakozni közben.

 

K7: Mit tart a most megjelent válogatás kuriózumának?

 

[t]: Nehéz választanom, de aktualitása miatt talán a Seuso-cikket emelném ki. A leletegyüttes felének márciusi váratlan hazatérése újabb lökést adott a témának: további kérdőjelek és találgatások láttak napvilágot, a könyvben ezek egy részéről is beszámolok. Ugyancsak kiemelem a 2007-es Balla Irma-gyilkosságot körüljáró írást, amely exkluzív tartalom, hiszen a blogon eddig  nem jelent meg, s tudomásom szerint ilyen részletesen máshol sem foglalkoztak vele.

 

K7: A Seuso-rejtély feldolgozása a könyvben azt az érzést kelti, hogy ezzel az üggyel szinte együtt él. Van tippje a további fejleményeket illetően?

 

[t]: Kategorikusan cáfolom, hogy a kormányzat a Konteóbloggal egyeztetve időzítette volna a bejelentést. Azt viszont nem tartom kizártnak, hogy a Konteó2 újranyomására újabb bekezdéssel kell kibővítenem a cikket.

 

K7: Ha tartja a megkezdett tempót, karácsonyra itt a harmadik kötet.

 

[t]: A harmadik kötet sorsa (mint minden könyvé, legalábbis egy demokráciában) az olvasók kezében van. Meggyőződéses piacgazdaság-hívő vagyok: ha lesz kereslet, megteremtem a kínálatot is, s ebben még a gyíkemberek sem fognak megakadályozni.

 

K7: Eddig megírt anyagaiból, ha kicsit kivárva is, de könnyen szerkeszthető újabb könyv. Mi a helyzet a blogjával, meddig győzi még témával?

 

[t]: Az összeesküvés-elméletek olyanok, mint az energia: soha nem fogynak ki, maximum átalakulnak. Számos klasszikus eset van még a várólistámon, de napjaink aktuális hazai és külföldi történéseit figyelemmel kísérve sem aggódom a témahiány miatt. Welsz Tamás rejtélyes halála, a zavaros ukrajnai események, a maláj repülőgép nehezen magyarázható eltűnése… Csak győzzem idővel.

---

 

Az interjú a KönyvHét című magazin 2014/2. (tavaszi) számában jelent meg, a riporter Harsányi László volt.